GYEREKEKKEL LENNI UTAZÁS EGY MÁSIK VILÁGBA
Gyermekünk az egyik legféltettebb kincsünk. Másokra bízása, legyen az szakember, orvos, pedagógus az egyik legnagyobb bizalom megnyilvánulása.
Ezt szeretném ezúton még egyszer megköszönni!
2014-ben "jött" a Vadon... Egy olyan teret álmodtam meg, amely lehetővé teszi a megszokott gyermekfejlesztési terápiák újragondolását. Nem mintha ezek nem lennének szakmailag kiforrottak és jók. Megszületett bennem egy olyan késztetés, amely azt sugallta, hogy természetes környezetben ezek a terápiás folyamatok felerősödhetnek és kiegészülhetnek olyan hatásokkal is, amelyek segítik a terápiát, a fejlesztést. Segíti mind a gyermeket, mind a terapeutát az adottságok által.
Ezt a feltevésemet az idő igazolni látszik. Sok-sok szakemberrel beszéltem az elmúlt évben erről a tervről és a módszertani változásokról, hatásmechanizmusokról.
Mindeközben elvégeztem a BHRG alapítvány ÁMV, TSMT-I, TSMT-II képzéseit is, ahol a szenzomotoros tréningek rendszerét láthattam át. A képzés alatt és után is a TSMT tornák szabadban való alkalmazási lehetőségein dolgoztam. Sikerült olyan gyakorlatokat és felszereléseket kitalálnom, amelyekkel a tornatermi foglalkozások nagy része kiváltható.
Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a már régebben elsajátított Montessori pedagógia elveit, a TSMT tornák idegrendszerfejlesztő hatásait és a Waldorf pedagógia emberközpontú oktatási rendszerét, összegyúrom az egyes területeket képviselő neves szakemberekkel és hozzáteszem azt, ami még bennem van.
Ami bennem van, az a természet tisztelete és a természetben található végtelen lehetőség a gyermekfejlesztésre. Legyen szó figyelemzavarról, dyscalculiáról, hypotoniáról, vagy bármilyen fejlődési elmaradásról.
Az elmúlt húsz év kertépítési múltja, a kreativitásom és egy adottság, lehetővé tette számomra, hogy ebben a tevékenységben elmerülhessek és megtalálhassam azt, ami a hátralevő életemben elkísér.
Ez az adottság, amit nagyon nagy ajándéknak érzek, hogy bár elmúltam negyven, de megmaradtam valahol gyereknek és ezt ők, a gyerekek is nagyon érzik. Valahogy sikerül ösztönösen is ráéreznem arra, hogy mivel tudnám őket segíteni. Legyen ez egy korcsolya-, vagy síoktatás, TSMT terápia, vagy akár egy erdei születésnapon valamiért elpityeredő kisgyerek.
Ezt a szülői visszajelzések is alátámasztják és most már tényleg el merem ezt hinni…, hogy ez valami többlet. Én sokáig ezt természetesnek vettem, de rá kellett döbbennem, hogy nem feltétlenül az.
Amikor a Vissza a Vadonba módszertanáról, lehetőségeiről beszélgetek gyermekfejlesztő szakemberekkel, megerősítenek abban, hogy bár nem ez az alapszakmám, de az eszmeiség és az ötlet, amit képviselek mégis szakemberré tesz.
Jelenleg egy 4 éves Bothmer képzésen veszek részt,
amely a munkámat tovább segíti.
Szeretem ha a gyerekekkel együtt rácsodálkozhatunk a világra egy kicsit másképp, mint ahogy esetleg eddig tették.
Szeretem a gyerekekben, hogy még őszinték és pikk-pakk megmondják a véleményüket és a vágyaikat. Sokszor elég egy elejtett szó egy pici provokáló mozdulat és máris egy kisebb csoport lohol a nyakamban. Ilyenkor mindig szembesülök azzal, hogy mennyire hiányzik a gyerekkorom energiaszintje és próbálok helyt állni!
Szeretem őket mozgósítani és ráébreszteni arra, hogy együtt mennyi mindenre képesek vagyunk. Valahogy mindig is a gyerekek felé vitt az élet, de csak 1-2 éve vettem ezt észre és vállaltam ezt fel.
Szeretem amikor egy erdei születésnapon addig nem látott szülőkkel hoz össze a sors és szeretem, amikor egy problémájukra megoldást tudok mondani és ennek együtt örülünk.
Dr.
Vekerdy Tamás
Pszichológus
Nem véletlen, hogy a Szilícium-völgy nagyjai azt mondják: gyerekeinket és unokáinkat 8-10 éves korig nem engedjük a képernyők elé. Sok szülő azt kérdezi: de akkor mit csináljanak?
Hát például ezt, amire Borbély Balázs csábítja őket: Vissza a Vadonba! Minden nagy pedagógia mindig is tudta, hogy az érzékszervi megtapasztalás a legelső és feldolgozása és folyamatos megismétlése mindig is a játékban, a szabad játékban történik meg. Erre nyújt lehetőséget ez a program.
