top of page

 

Ennek ellenére továbbra is palack nélkül merülök, mert olyan szabadságot ad a vízben, amit a palackkal nem élhetek át.

Az edzéseken tapasztalt apneás élményeket (amikor megpróbáljuk a rendelkezésre álló oxigént minél hatékonyabban felhasználni) szívesen megosztom bárkivel, mert ezt medencében is át lehet élni. Egészen más élmény így úszni, egészen mást nyújt neked. Emlékszem az edzések után "normál" üzemmódban milyen határtalan mennyiségű energia öntött el. És ez eltartott - rendszeres ezdések esetén - napokig is! Szintén át tudom adni a búvárpipa és a búvármaszk használatát is, hogy ne a tengernél kelljen szenvedni a párásodással, meg azzal, hogy "már megint víz van a pipámban". Sok gyerek és persze néhány felnőtt sem mer levegőt venni a víz alatt. Mondjuk ez a természetes! De ha ezt a társaságomban, biztonságos körülmények között feloldjuk, és megtanulsz lélegezni, a fejed állandó kiemelgetése nélkül vízben lenni, akkor ezzel a tudással a tengerparti nyaralás egészen mást jelent majd neked, vagy a gyerekeknek! 

Eddigi eredményeim:

Levegővisszatartás, statikus (mozdulatlanul):        4:37 perc

Medencében úszás egy levegővel uszony nélkül:    69 méter

Merülés nyílt vízben uszonnyal:                                26 méter

Merülés nyílt vízben uszony nélkül:                         24 méter

 

A következő oldalon találod, hogy mit tudok neked nyújtani.

 

Szinte mindig szerettem víz alatt lenni...

Már gyerekkoromban is foglalkoztatott valamiért a víz alatti lét. Nem irigylem a szüleimet, mert amikor a Balatonnál nyaraltunk, többet volt a fejem víz alatt, mint víz felett. Sokszor gyakoroltam a fürdőkádban is, visszatartott levegővel. Egyik ilyen alkalommal édesanyám óvatosan megbökött, hogy
élek-e még. Én akkorát ugrottam ijedtemben, hogy a végén nem tudtuk eldönteni ki rémült meg jobban. :)

Később egy medencés partin próbáltam megdönteni a levegővisszatartási rekordomat, amikor elveszettem a kontrollt... Annyira meg akartam dönteni a rekordot, olyan sokáig tartottam vissza a lélegzetem, hogy elájultam a vízben. 

4 és fél perc után húztak ki a barátaim, akik akkor már látták, hogy baj van. 

   NAGY LEVEGŐ... ÉS LEGYŐZHETED A FÉLELMEIDET...

 

A 4 és fél perc soknak tűnhet, de mentségükre legyen mondva, az addigi rekordom 3 és fél perc volt, és semmi tünete nem volt az eszméletvesztésnek egy ideig. Pont olyan mozdulatlanul lebegtem, mintha minden rendben lett volna. 

Ez az esemény ébresztett rá arra, hogy nem lehet elég körültekintőnek lenni a vízben. Hiába érzed magad magabiztosnak, hiába vagy jó úszó. Ha hibázol, és nincs ott senki, hogy megmentsen, véged. Emiatt felkerestem Magyarországon egy klubot, ahol hasonló indíttatású szabadtüdős búvárok tartottak rendszeres edzéseket.

A célom az volt, hogy még véletlenül se fordulhasson elő többé velem ilyesmi. Ekkoriban kaptam egy mélységmérőt is ajándékba, hogy ne összekötött sátorkötelekkel próbáljam meg kideríteni, milyen mélyen is vagyok a tengerben. Az edzések nagyon hasznosak voltak számomra. Segítettek, hogy többé ne hibázzak. 

 

Odafigyeléssel és edzéssel sikerült elsajátítani egy olyan úszótechikát, amivel minimális mozgással tudok a víz alatt úszni. Hiszen ez az amit nagyon élvezek: Víz alatt repülni a sziklák között. Hogy a tudásom még alaposabb legyen, elvégeztem egy palackos merülésre is jogosító PADI1 es búvártanfolyamot is. 

bottom of page